Néhány jótanács kisgyerekes ”kezdő” szülőknek!

Évről évre szembesülők azzal, hogy a telefonon úszásról érdeklődő kisgyermekes szülő elmondja hogy a gyerek ilyen meg olyan ügyes, a nyaraláskor meg a strandolásokkor ki sem akar jönni a vízből. Megkezdjük az oktatást, azonban a gyerek már az elején sem nagyon akarja csinálni a feladatokat, végül kitalál valamit, kiül, majd utána már egyáltalán nem akar csinálni semmit, végül már be sem akar menni a vízbe, legvégül pedig nem jár többé, abbahagyja.

Nagy hiba.

Ha találkozok a szülővel az utcán, elmondja hogy nem akar jönni a gyerek, ő meg nem erőlteti, majd később esetleg talán újra próbálkoznak.

Hát ha a gyerek azt akarja, hát úgy legyen.

Én azt gondolom, hogy ebben az esetben nem szabadna ezt hagyni, és teret engedni az ilyen „demokráciának”. Inkább meg kell vizsgálni mik az okai amik ezt kiváltják.

Első, mivel nincs Kövesden oktató medence, azonnali mélyvizes módszerrel oktatom őket, karúszóval, nem ér le a lábuk, bátortalanná válnak, miután szembesülnek a ténnyel hogy alattuk mély a víz, félnek hogy elsüllyednek, feladják.

Második, az úszás tanulás kezdő fázisában SEMMILYEN POZITÍV élményt nem kap a gyerek, csak NEGATÍVAT, de azt bőven! Képzeljük el vizes lesz az arca, és ez a szigorú Géza bácsi nem engedi hogy anya törölközővel megtörülje, sőt később már a kezecskéjével sem dörzsölgetheti, mert ez a szőrös szívű Géza bácsi azt kéri hogy ne engedje el falat, és ha vizes lesz az arca akkor pislogjon. A víz is hideg, meg minden rossz lesz ami az uszodában van. Ráadásul játszani sem lehet.

Voltak olyan tanítványaim, akik szemmel látható tünetet produkáltak hogy mennyire fáznak (mert ez a legbiztosabb trükk hogy abba lehessen hagyni a foglalkozást), vacogni kezdett, belilult a szája, a gondos anyuka rögtön segítségére sietett.

Aztán amikor jött a kulcsszó, amit a gyerekek már kívülről fújnak, „játékidő”, ugyanaz a gyerek repült vissza a vízbe karúszóval. Tán felmelegedett a víz?

Mégis mi a teendő?

Volt olyan anyuka, aki miután megelégelte a fiai „hozzáállását” levetkőzött, bement a vízbe, aztán csihi-puhi elagyabugyálta őket, csak úgy visítottak mint a kismalackák, én szégyelltem magam ahogy zengett az uszoda. Hát ezt nem tartottam helyesnek, nem beleszólós, de ugyanezek a gyerekek évekkel később tucatjával nyerték a versenyeken az érmeket.

Tehát először meg kell beszélni a gyerekkel hogy ez egyrészt az úszás nagyon fontos az egészségének, másrészt fontos tevékenység, csakúgy mint az óvodába járás. Jól néznénk ki ha azok a gyerekek kik az óvodába szoktatáskor sírnak hisztiznek amikor otthagyja a szülő, utána az oviba járást is megszüntetnék, mondván a gyerek nem akar oviba járni. Már ilyen korban tanítani kell mi a kötelességtudat.

Ennek ellenére sem akar a gyerek usziba járni? Van számos pedagógiai lehetőség amivel élni lehet. Ez persze gyerek függő, de azt kell kilátásba helyezni, hogy azt nem csinálhatja amit szeret. Ez pl. fiúknál a focira járás, lányoknál fiúknál egyaránt nincs számítógépezés, kedvenc film nézés stb. (kinek mi a kedvenc időtöltése)

Tehát nem tanácsolom ilyen esetben a „demokráciát”, hanem a meggyőzést, ha kell a kedvenc tevékenysége elvonásával. És még egy fontos dolog: TÜRELEM!!!

Géza bácsi